Ahol nem kell Swarovski nyakláncot viselned ahhoz, hogy jól érezd magad

Időről időre szüksége van az embernek egy kis idilli, vidéki kikapcsolódásra, távol a város zajától és a rohanó világtól. A barátnőmmel igyekszünk évente legalább egyszer egy hétvégét időt szakítni arra, hogy el tudjuk engedni magunkat eképpen, mert amióta elkezdtük ezt hagyománnyá tenni érezhetően elkezdett az életmódunk is harmonikusabb, nyugodtabb, idillibb lenni. Nem mondanám, hogy szándékos volt az, hogy végül belecsöppentünk. Mindketten vidékről költöztünk fel a fővárosba, tudtuk tehát, hogy mivel jár az itteni élet és nyilván azért kerültünk mindketten Pestre mert szerettünk volna kicsit megszabadulni az efféle életmóddal járó kötöttségektől és jó lett volna ha kicsit kinyílik a világ számunkra. Ettől fogva talán nem hat furcsának ha azt mondom egy jó darabig ki is élveztük, hogy mindez megadatott. Aztán szépen lassan rájöttünk, hogy a nagyvárosi élet korántsem olyan tökéletes, mint azt hittük. Egyértelműen hiányzott a minket körülölelő természet, a tényleg friss levegő és az a kissé közvetlenebb légkör, ahol mindenki ismer mindenkit. Azt hiszem ez egy nagyvárosban nevelkedett ember számára annyira nem érthető a barátaink sem voltak feltétlenül a mi pártunkon, amikor először szóvá tettük, hogy mi minden megváltozott az évek során a gondolkodásunkban.

Egy szó mint száz, hiányzott, hogy kiüljek egy fa alá a fűbe hallgassam, ahogy fúj a szél és csak úgy gondtalanul ücsörögjek így. Ez hozta el végül azt a beszélgetést, ahol megvitattuk: befizetünk egy falusi hotelba, ahol egy hétvégén át nem csinálunk mást, csak élvezzük a természet közelségét és igyekszünk tudomást sem venni a külvilágról. A legideálisabb az lett volna, ha az Alföldre megyünk, legalábbis szerintem, ugyanis dunántúli gyerekként arra szinte sosem jártam, izgalmas lett volna kicsit felfedezni. A barátnőm azonban hallani sem akart erről és egy rövid de elég velős vita után úgy döntöttem nem rontom el a hétvége hangulatát a makacsságommal, engedek ezúttal, de csak ha legközelebb én dönthetek az úti célról. Ez egyben azt is jelentette, hogy megegyeztünk az esemény hagyománnyá nemesítésében.

Végül egy alpokaljai kis falvat találtunk erre a célra. Mindig is közel állt a szívemhez a Kisalföld és a nyugati határvidék, így teljes örömmel foglaltam le a szállást. Az egyetlen kikötésünk az volt, hogy nem tervezünk el semmit. Nem jelentkeztünk programokra vagy bármi hasonló. Egyszerűen csak azt szerettük volna ha a pillanatnyi hangulatunk határozza meg, mit és hogyan csináljunk. Ha egész hétvégén csak a réten akarunk feküdni, akkor az úgy is lesz! Eléggé be van táblázva az életünk így is, nem kell, hogy még a vidéki idill kiélvezése közepette is ott kísértsen valami időpont folyton a fejünk felett.

Így hát lefoglaltuk a szállást és pénteken kora délután elutaztunk a helyszínre. Azonnal magával ragadott a nyugalom, a régi idők hangulata. Azt hiszem ez létszükséglete annak az embernek, aki kisebb városban, faluban nőtt fel és szocializálódott. Nem lehet mit tenni. Budapest csodálatos, de a lelkem itt érzi magát biztonságban és megnyugodva.

Rátérve a történésekre: a hotel tele volt egyszerű, de nagyon kedves, jólelkű emberekkel. Azonnal meglátszott, hogy itt nem az a lényeg, hogy Swarovski nyakláncot viselj, hanem a valódi emberi kvalitások alapján ítélnek meg. Kicsit nehéz is mindezt hova tenni annyi nagyvárosi év után… Ahogy meg is ígértük magunknak semmiféle programban nem vettünk részt úgy kimondottan. Persze, a közös étkezések kötelező és kihagyhatatlan részei voltak a napnak, de ennyi, a hátralevő időt a szabadban töltöttük napon sütkérezve, olvasva, pihenve. Semmi szükségét nem láttuk, hogy ezen csak egy fikarcnyit is változtassunk a hétvége során. Minden tökéletes volt.

Nem is tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen gondtalannak. Tényleg elkezdi megérteni az ember, hogy idősebb korára miért költöznek a legtöbben vissza vidékre vagy legalább kisebb városokba. Hogy őszinte legyek bennem is megfogalmazódott a gondolat, méghozzá akár jóval előbb, mint az (ki tudja mikor) egyszer sokára elkövetkező nyugdíjas évek. Ezt mondtam is a barátnőmnek, aki szintén osztotta a véleményemet. Megegyeztünk, hogy az egyik nagyszabású rövidtávú tervünk a megfelelő hely megtalálása lesz, illetve az, hogy mindent felszámoljunk, ami ezt akadályozhatja.

Remélem mindezt tényleg a lelkesedés mértékével arányosan gyorsan fogjuk tudni éghez vinni. Nagyon jó lenne! Addig viszont marad a város és a rohanás, de most, hogy látszik a fény az alagút végén talán már kibírjuk valahogy.