Napelemes rendszerek családi házra, illetve pincére

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én mindig is az az ember voltam, aki az utolsó percekig keresi a helyét, és ha nem találja, akkor a lehető legjobbat próbálja kihozni a sok rossz közül. Valahogy így voltam a gimnázium utáni éveimmel is. Az érettségit is teljesen kizártam a fontos dolgaim közül, ezért nem is sikerült olyan jól, mint ahogyan azt vártam. Persze nem lett rossz sem, csak pontosan annyira, hogy egyetemre ne vegyenek fel.

Ezután jött a kétségbeesett kapálódzás, mert hát egy érettségivel manapság semmit nem ér az ember a munkáltatók szemében, így helyes választásnak bizonyult, hogy jelentkeztem egy főiskolai OKJj-s idegenforgalmi szakmenedzser képzésre. Eredetileg tanárnak készültem, de ezzel az iskolával olyan messzire kerültem az alap tervemtől, hogy leginkább csak tátogtak az ismerőseim, amikor kiböktem, hogy hova tovább.

Utólag – így 7 év távlatából – mégis bölcs döntésnek bizonyult, ugyanis rengeteg új dolgot tanultam, elkezdett érdekelni a rendezvényszervezés és a marketing világa, valamint sokáig úgy tűnt, hogy akár a falusi turizmusban is remek helyem lenne. A szakdolgozatomat is ennek tudatában készítettem el, ugyanis pont akkor adódott egy nagyon jó lehetőségem. Ez idő tájt készült ugyanis a szülőfalumban egy hangulatos kis boros pince, ami panzió és rendezvényház is egyben. A készült nem is biztos, hogy helyes kifejezés, mert maga az épület már apám gyerekkorában is romosan ugyan, de monstrumként állt a kopár pusztaságban. Ahogy teltek múltak az évek, szépen körbenőtték a családi házak az egykor magányos, csak denevérek lakta pincét. Amikor kisgyermekként játszottunk a szabadban, a fiúk rengetegszer elbújtak a pince környékén, mert tudták, hogy oda mi, gyáva lányok soha nem merészkednénk. Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor először meghallottam, hogy mi van felénk készülőben.

Gyorsan fel is kerestem az ismerősömet, aki ilyen nagy fába vágta a fejszéjét, és megkértem, hogy legyen a segítségemre a falusi turizmus kapcsán íródó szakdolgozatomban. Készségesnek bizonyult, és bár biztosított arról, hogy a megvalósulás jóval a szakdolgozatom utánra várható, de boldogan beavat az üzleti tervbe és a felújítási munkálatokat is figyelemmel kísérhettem. Elképesztő volt látni, ahogy a romos, lerobbant pince hogyan alakul át gyönyörű, hangulatos kis panzióvá. A körülötte nőtt erdő is új arcot kapott, valamint a hatalmas hozzá tartozó udvar rendezett kertté és játszótérré alakult. A legnagyobb pozitívuma mégis az, hogy teljesen passzívházként üzemel. Először azt gondoltam, hogy a napelemes rendszerek teljesen élet idegennek fognak tűnni a régmúltat idéző épületen, de aztán a tulaj mutatott képeket a nemrég felújított családi házáról, ami hasonló stílusban épült, mint a pince és azon a háztetőn is olyan gyönyörűen lettek elhelyezve a napelemes rendszerek, hogy kicsit sem zavarta az összképet. Ez fontos tényező már csak az üzletpolitika szerint is, mert az ilyen jellegű szállások, rendezvényházak, borozók sokszor a csinos homlokzatukkal tudják becsalni a turistákat.

A szolgáltatások és a tervezett programok sokszínűsége teljesen megfogott és örültem, hogy van még valaki, aki nem csak az üres, tartalmatlan luxusra és elcsépelt közhelyes megjelenésekre koncentrál, hanem szem előtt tartja azt, hogy az ilyen jellegű turisztikai érték milyen pluszt kell, hogy nyújtson a látogatóknak.

Mióta megnyitott a pince panzió, azóta gyakorlatilag nem volt olyan hétvége, hogy legalább két program ne lett volna a nyári hétvégék mindegyikén. Persze rengeteg munkát, pénzt és időt igényelt ez a nagy befektetés, de sokkal hamarabb megérett a gyümölcse, mint azt a szakdolgozatom írása közben gondoltuk volna. Jó lenne, ha hamarosan én is valami hasonló ötlettel előrukkolnék, és egyáltalán nem a pénz hajhászása lenne ezzel a célom, hanem csak maga a hiánypótló ötletek megszülése is boldoggá tenne.