Nyaraláskor is az egyik legfontosabb dolog a táskámban, az ibustar

Minden télen azért nyavalygok, hogy legyen végre nyár. Aztán pislogok kettőt, és már tényleg nyár van. Lassan el is felejthetjük azt a szót, hogy tavasz. Olyan gyorsan és hirtelen vált át az időjárás havazásból negyven fokba, hogy már szinte csak kapkodjuk a fejünket. Azonban a nyár egyenlő a vízparti nyaralásokkal, a tengerparti bulikkal és minden egyébbel. Épp ezért várom én is mindig a nyarat, mert olyankor mindig adunk maguknak a párommal két hetet, amikor mind a ketten szabadságot veszünk ki a munkahelyünkön és elmegyünk nyaralni egy szép tengerpartra. Télen mindig szépen félretesszük rá a pénzt és már akkor lefoglaljuk a szállásunkat, a repjegyet és teszünk félre költőpénzt is. Így emiatt később már nem fáj a fejünk, és ha később valami esetleg közbejönne, akkor sem kell aggódnunk, hogy nincs rá pénzünk, hiszen már télen félretettünk erre.

Fontosnak tartom, hogy néha minden ember elmenjen nyaralni egy kicsit, vagy kikapcsolódni, pihenni egyet. Nevezhetjük bárhogy. Szüksége van a környezetváltozásra az embernek és arra is, hogy néha kifújja magát, kiszakadjon a mókuskerékből és lazítson. Mindegy, hogy hova megy az ember, csak menjen. Akár egy napra, vagy egy hétre. Az mindegy. Lehet akár az is, hogy egy hétvégére elutazik a család a nagyszülőkhöz vidékre, vagy csak elmegy valaki a legjobb barátjához, barátnőjéhez és csapnak egy közös hétvégét. Vagy lehet szó akár egy tengerparti nyaralásról, kirándulásról a hegyekben, vagy wellnessről. Mindegy, de az ember befásul, ha állandóan, minden egyes nap csak dolgozik vagy tanul. És az az egészségre is ártalmas. Tudom, hogy manapság a nyaralás már luxusnak számít, hiszen rengeteg család nem engedheti meg magának, hogy nyaralni menjen, de nem kerül semmi pénzbe, ha közösen elmennek valahova, ahol a természetben, a csöndben lehetnek és kirándulnak vagy piknikeznek egyet.

Hogy mi se fásuljunk be, el szoktunk menni nyaralni. Évente többször megyünk ide-oda, van, hogy mi is csak kirándulunk, vagy a szüleinket látogatjuk meg, esetleg a külföldön élő rokonokat, barátokat. Vagy elmegyünk nyaralni egy-két hétre. Körbebiciklizünk egy tavat, vagy túrázunk. Nekünk mindegy, csak legyen valami környezetváltozás. És persze pihenés, hiszen mi is dolgozunk minden nap, a pihenésre nekünk is szükségünk van.

Amikor elutazni készülünk, mindig azt figyelem, ahogy a férjem bepakol a bőröndjébe. Találomra beletesz egy-két dolgot, aztán azt látom, hogy húsz percenként settenkedik vissza a táskához és beledob még néhány dolgot, amit elfelejtett. Én nem értem, hogy lehet így bepakolni, hát otthon hagyhatná így szinte a fél cuccát is. Persze, amikor már látom, hogy úgy gondolja, hogy kész van és elégedetten befekszik este az ágyba, megvárom, míg kényelmesen elhelyezkedik. Utána odaülök mellé mosolyogva, és egy levegővétellel felsorolom neki a kérdéseimet, hogy „Drágám, bepakoltad a fürdőnadrágod? Megvan a telefontöltőd? Elraktad a papucsod?” Ő pedig azonnal kipattan és szinte rohanva mindent beledobál a bőröndbe, amit én felsoroltam. Hihetetlen, tényleg nem értem a pakolási módszerét.

Én bezzeg szépen listát írok, hogy mi az, amit be kell pakolnom, mire lesz majd kint szükségem és minden egyéb. Mint például a gyógyszerek. Semmi kedvem nincs ahhoz, hogy külföldön, tök drágán, ki tudja, milyen gyógyszereket kelljen vennem, ha éppen fáj a hasunk, vagy gyomorrontásunk lesz, esetleg megfázunk. Inkább itthonról elhozom a legfontosabbakat, mint például az ibustar gyógyszert  is, amiről tudom, hogy használ és amúgy is kis gyógyszeres dobozról van szó, ami elfér a táskában.

Azért is ezt a gyógyszert emeltem ki, mert ez az, amire a leggyakrabban szükségünk van. Legalább is nekem. Én migrénes vagyok, és tudom jól, hogy milyen rossz az, amikor az ember semmit nem tud csinálni, mert meg sem tud mozdulni a fejfájástól. Miközben kint hét ágra süt a nap és a többiek a vízen pancsolnak, addig én fekszem az ágyban a szállásunkon, mert annyira fáj a fejem. Tudom, hogy ez milyen rossz érzés, tapasztaltam már, amikor nem ismertem még az ibustar fájdalom csillapítót.

Azonban, amióta ismerem és használom, mindig nálam van. Van belőle otthon is, az irodában és a kocsiban is. Nem bízom a véletlenre. Szóval nyaraláskor is szinte az első dolog az, hogy berakom a táskába azokat a gyógyszereket, amik a legfontosabbak.