Túra után finom a lecsó! Főleg ha motoros cipőben élted túl…

Az őszi hűsség kiváló alkalmat biztosítanak nagyobb méretű túrákra! Csodálatos ilyenkor az erdő, a falevelek számtalan színben kápráztatják az ember szemét. A lombkorona közt, kedvesen kéredzkedik be a napfény. A levegő finom, madárdal és néhány apróbb állat neszét lehet hallani.  Ki ne vágyna ilyenkor nekiindulni egy jó kis túrának! Minden adott egy egész napos kikapcsolódásnak, szóval nincs mese, fel kell pattanni a motorunkra, összeverbuválni a baráti kört kimenni a legközelebbi, vagy a kiszemelt túra útvonalhoz és nekilátni!  Pont ez történt nem is olyan rég, amikor néhány barátommal nekivágtunk a Rám szakadéknak.

Szombat reggel a második szundi csörgése zavarta meg az álmom, mikor beugrott, hogy késésben vagyok, mára szerveztünk egy elég intenzív kis testmozgást. Kapkodni kezdtem, ami hirtelen eszembe jutott, vagy megtaláltam felvettem, vagy a táskámba tömtem, gyors tisztálkodás, majd húztam is a motoros cipőmet, hogy indulhassak, a találkahelyre ahonnan majd indulunk. Szerencsére nem késtem sokat, de a 8 órás indulásból 9 óra lett, de ez a reggeli lángos és egyéb finom étel hibája. Mindenki a teljes motoros felszerelésében volt. Tomi barátom fel is vágott a nem rég vásárolt texas fantázia nevet viselő motoros lábbelit, amit a napokban vásárolt. Meg kell jegyeznem, elég bitang surranó volt, szívesen elfogadtam volna! A díszruhánkon egy nagyobb táska feszült, vagy akinek volt rá módja a jármű oldaltáskájában hozta a túrához kellő egyéb felszerelést. 9 órakor, majdnem, hogy pontban, elkezdtük a kalandot. Öt aszfalt huligán eredt meg a Kossuth tértől, hogy a nap többi részét a szabadba tölthesse füst mentesen. Az oda út valami fergeteges volt, a tökéletes levegő borzolta a hajunk és szakállunk, hagytuk, hogy akik látnak, egy kicsit irigyeljenek minket, mert egy gondnélküli motoros társaságnak tűnünk, sőt, a mai nap az is volt! Alig egy óra kellett, hogy megérkezzünk a célhoz. Érkezésünk nagy port kavart, mert ugye majdnem egy féltucatnyi motoros elég hangos. Kicsit megzavartuk az erdő csendjét, de szerencsére nem jött el a világ vége. Mihelyt enyhült az ottani túrázok rosszallása, el is kezdtünk átöltözni. Lekerültek a motoros bőrdzsekik, nadrágok és cipők. Mindannyian a túrafelszerelésünkbe voltunk, amikor észrevettem, hogy az utolsó darabot nem tettem be. Ez természetesen az egyik legfontosabb elem volt, a cipő. Sajnos nekem egy elég vaskos motoros csizmám van és hosszú távon gyalogosan töri is kicsit a lábam. Tomi megsajnált és felajánlotta, hogy viselhetem az új motoros cipőjét! Elég kedvező volt ez számomra, mert minden jobb lehet, mint a saját lábbelim. Ezután az incidens után nekivágtunk a túrának. Fantasztikus volt. Aki teheti, sétáljon végig ezen az ösvényen, mert egyszerűen csodálatos! Az erdő meg egyenesen elvarázsoló ilyenkor. A legpozitívabb az, hogy a lábbelimben nagyszerűen éreztem magam. Nem történt semmi kellemetlen dolog, ami ezt a sétát negatív irányba vihette volna!

A túraútvonal végén, néhány vendéglátóhely várt minket. Ki nem hagytunk volna egy jó estebédet! Az épület, fából volt építve. Amikor beléptünk megcsapott minket a lakkozott fa illata és a konyhából kiáradó gyönyörű illatfelhő, ami beindította az ízlelő bimbóinkat. Nem haboztunk, helyet foglaltunk és rendelni kezdtünk. Ahányan voltunk, annyi félét kértünk, bár hiányzott a sör az ételünk mellé, de ugye, vagy vezet az ember vagy iszik és még elég messze voltunk az otthontól. Amíg a kajára várakoztunk egy másik társaság érkezett meg a helyre, szintén öten voltak. Egy másik motoros csapat. Az egyik tagon, egy igazán jó bőrdzseki volt, mintha egy FBI ügynök lett volna, míg a haverja pedig egy indián főtörzshöz hasonlított. Amíg helyet kerestek, kicsit szóval tartottuk őket, majd olyan jól sikerült, hogy összetoltuk az asztalokat és egy közös lakomát csaptunk. Az asztalnál kitárgyaltunk mindent, amit a motorokról és a nőkről lehet. Az ételről meg csak annyit, hogy fenséges volt. Valami egyszerű frisset szerettem volna falatozni, így lecsót kértem, de ilyen finomat még nem ettem. Komolyan mondom felfrissített engem ez az egytálétel! Nagyon kellemes volt a hely, felidézett bennem sok régi emléket, amit nagymamámnál szereztem falun.

Lakománk végeztével olyan jó ismeretséget kötöttünk, hogy elvittek minket a kiindulási helyünkhöz a srácok. Kellemetlen is lett volna egy ilyen jó evés után vissza gyalogolni. Gyorsan vissza öltöztünk teljes motoros díszbe és egy darabon tízen szeltük az utat hazafelé, majd ők távoztak, mert nem a fővárosból valóak voltak.

Hazaérkezésem után, kérdeztem Tomit SMS-ben, hogy mi volt az a cipő, amit hordtam, mert annyira bevált, hogy én is szívesen beszereznék egyet! A válasza csak ennyi volt: „Sixgear”. Utána jártam mit takar ez a márka név és engem teljes mértékben meggyőzött! Be is szereztem egy, ugyan olyan motoros cipőt. Így már nem kell tartanom semmilyen váratlan helyzetről, legyen az akár egy hosszabb gyaloglás, mert az új szerzeményemben mindenre képes vagyok! Így tehát, motorra fel!