Vendéglátás, német nyelvtanfolyamok a 2. kerületben

A Balaton partján születtem. Mindig is itt szerettem volna élni, soha nem szerettem volna elköltözni innen. Persze a szüleim igen csak tolerálták ezt a hozzáállásomat, miután családi vállalkozásuk volt, amit reméltek, hogy majd tovább viszünk a bátyámmal.

Mind a ketten vendéglátó szakon tanultunk, én pincérnek az öcsém pedig szakácsnak. Érdekes volt a döntésünk, mert igen csak különböző volt a hozzáállásunk. Én nem akartam a konyhán lenni, és főzni, ő pedig nem vágyott ki a vendégekkel foglalkozni. De ez így volt jó, mert így mindenkinek megvolt a maga helye, és területe.

A családunk már évek óta csinálta az éttermet, és a mellette lévő dinner-table-444434_640panziót. Még a szüleim vásárolták meg évekkel ezelőtt. Emlékszem, sok időt töltöttünk ott. A házunk tulajdonképpen az étterem felett volt, itt laktunk mi. Nem volt túl nagy, de volt a szüleimnek egy hálószobája, nekünk külön külön szobánk. Sokszor előfordult már, amikor mi nagyobbak voltunk, hogy a szüleink egy rendezvényen dolgoztak lent, míg mi fent aludtunk. Mivel csak egy lépcsőn kellett lemenni, így ha valami gond lett volna, megoldható volt.

A középiskola után, és Budapestre mentem főiskolára. Mindig is szerettem tanulni, és ez pedig érdekelt is. Az öcsém alattam egy évvel végzett, de ő nem akart továbbtanulni, így beállt dolgozni a konyhára. Persze idő volt, míg kitaposta a helyét, mert nem volt kivételezés csak azért, mert a főnök fia.

A főiskola megkövetelte a nyelvvizsgát is, így kellettek a német nyelvtanfolyamok a 2. kerületben. Oda jártam hónapokig, mire elértem azt a szintet, amit kellett, és nyelv vizsgázni is tudtam.

Öcsém már régen dolgozott, mire én az iskolából kikerültem. Persze nem sürgettem semmit, hiszen attól függetlenül nekem is meg voltak a magam tervei, és gondolatai.

Annyi mindent ki lehetett alakítani abból a helyből ahol laktunk. Ott voltak az istállók, a panzió, aminek a fellendítésében én tudtam volna segíteni. Sok tervem volt, amit meg akartam valósítani.

Mára már ketten az öcsémmel vezetjük az egész „birodalmat”. Persze nem azt kell erre gondolni, hogy mi nem dolgozunk, és amolyan urak vagyunk. Mind a ketten keményen dolgozunk azért amink van. Megosztottuk a munkát. Ő vezeti az éttermet, és mindent ami ezzel kapcsolatos. Persze a szervezésben segítek én is, ha kell, de ez főként az ő része. Én a marketinggel, és a panzióval foglalkozom, és itt veszem igazán hasznát a német nyelvtanfolyamnak, amire jártam, a tudásomnak. Így megfelel mindenkinek. A szüleink persze nem költöztek el, és ha kell, ők is segítenek, de már háttérbe húzódtak. most már van idejük egymásra, és a pihenésre is.

Sok tervünk van a jövőre nézve. Szerencsére aki egyszer betér hozzánk, az visszatérő vendégünk lesz. Vannak külföldi visszatérő vendégeink is.

Időközben alakítottunk ki apartmanokat is a panzió mellett, így több lehetőség van a vendégek fogadására. Mindegyiknek megvan a maga előnye. Van olyan, aki csak megszáll, és már megy is tovább másnap, neki megfelel a panzió is, és annak az ellátása. Van aki többre, és jobba vágyik, neki pedig az apartman a tökéletes.

Mindenki megtalálja a kedvére valót nálunk, és ez benne a jó.

Időközben az öcsémnek lett egy komoly kapcsolata, Anna, aki már csatlakozott hozzánk, és a recepción erősíti a családi köteléket.